János Pilinszky (1921-1981) * Je crois bien

Je crois bien que je t'aime;

les yeux clos, je pleure par ta vie.

Cependant vois-tu, les dieux,

la poussière et le temps

dressent de si lourdes collines

entre nous,

que parfois, de l'amour

l'angoisse misérable 

et le vertige me saisissent.

Alors, au fond de mon lit j'ai peur

comme la nature à minuit,

silencieuse et immobile.

Puis, 

je crois de nouveau que nous sommes l'un à l'autre,

que ma main rejoint la tienne.

traduction: R.T. (alias flora) avec la collaboration de Muriel Verstichel

AZT HISZEM

Azt hiszem, hogy szeretlek;

lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.

De láthatod, az istenek,

a por, meg az idő

mégis oly súlyos buckákat emel

közéd-közém,

hogy olykor elfog a

szeretet tériszonya és

kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,

mint a természet éjfél idején,

hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azután

újra hiszem, hogy összetartozunk,

hogy kezemet kezedbe tettem.

                                            

                                                       (1971)